Séta a hóban

 

 2024-ben november 22-én érkezett meg újból a havazás országunk egyes területeire. Nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, hogy pont erre a dátumra esett az a terepgyakorlat, ami egy természetkapcsolati programot foglalt magába.

 Ugyan a városban nem sok maradt meg, de a Hárshegyi túra útvonalakon még bele is lehetett süppedni, illetve a pihenőhelyeken kihelyezett asztalokat és padokat is beborította 15-20 cm-es vastagsággal a friss érintetlen hó.  

 A séta során különböző feladatokat is kaptunk. Az enyém az volt, hogy milyen tantárgyi kapcsolódásokat tudok felfedezni az út során.

 Talán mondanom sem kell, hogy a legtöbb párhuzamot a biológiából és földrajzból szerzett tudásommal véltem felfedezni.

 Először is az a gondolatmenet futott végig az agyamon minek is köszönhetjük ezt a gyönyörű fehérbe borult táj látványát. Majd válaszolva magamnak beugrott a víz körforgása és a csapadékképződés folyamata. Hiszen a minket körülvevő levegő vízgőz tartalma megváltozik a hőmérséklet csökkenésével, illetve növekedésével. A harmatpont az a hőmérséklet, amelyen a lehűlő levegő telítetté válik. Ha ez alá süllyed a telítettségen felüli páramennyiség kicsapódik, vagyis csapadék képződik. A havazás is ennek a folyamatnak az eredménye, ahogy a lehűlés következtében apró hatszög alakú kristályok állnak össze, vagyis hópelyhek.

 A séta során több helyen is megálltunk megszemlélni hol közelebbről hol távolabbról a minket körülölelő természetet. Az egyik kedvenc megállóhelyem egy „bálterem” nevezetű kicsit ritkásabb, de még tisztásnak nem nevezhető terület volt. Itt lehetett igazán jól észlelni milyen hatalmas az ökológiai diverzitás mértéke akár egy kisebb társulásban is.

 A harmadik főbb gondolatmenetet az a feladat inspirálta amikor séta közben a légzésünkre kellett koncentrálnunk. Egyből eszembe jutott, amikor gimnáziumban a légcsere folyamatairól volt szó. Részfolyamati a belégzés és a kilégzés. Belégzéskor a külső bordaközi izmok összehúzódnak, felemelik a bordákat ezért a mellkas és vele a tüdő frontális irányba tágul. A rekeszizom laposabbá válik ezzel szintén tágítva a tüdőt. A táguló tüdőben csökken a légnyomás, ezért a külvilágból levegő áramlik be a légutakon át. A kilégzés ezzel ellenkezőleg egy passzív, izommunkát nem igénylő folyamat.

 Hatalmas élmény volt egy kicsit kiszabadulni a mindennapi rohanó életmód keretei közül és picit lassítani, elmélyülni. Gondolkodni és ráébredni mennyi mindennek nem szentelünk elég figyelmet legyen az akár valami körülöttünk lévő természeti jelenség vagy akár belső gondolat.

 

Köszönöm, hogy végig olvastad! 💙