Virág Z-szakos blogja

   2024-ben november 22-én érkezett meg újból a havazás országunk egyes területeire. Nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, hogy pont erre a dátumra esett az a terepgyakorlat, ami egy természetkapcsolati programot foglalt magába.  Ugyan a városban nem sok maradt meg, de a Hárshegyi túra útvonalakon még bele is lehetett süppedni, illetve a pihenőhelyeken kihelyezett asztalokat és padokat is beborította 15-20 cm-es vastagsággal a friss érintetlen hó.    A séta során különböző feladatokat is kaptunk. Az enyém az volt, hogy milyen tantárgyi kapcsolódásokat tudok felfedezni az út során.  Talán mondanom sem kell, hogy a legtöbb párhuzamot a biológiából és földrajzból szerzett tudásommal véltem felfedezni.  Először is az a gondolatmenet futott végig az agyamon minek is köszönhetjük ezt a gyönyörű fehérbe borult táj látványát. Majd válaszolva magamnak beugrott a víz körforgása és a csapadékképződés folyamata. Hiszen a minket körülvevő levegő vízgőz tartalma megváltozik a hőmérséklet csökkenésé

November 7-én szokásától eltérően évfolyamunknak nem kellett hosszú utat megtenni a Mitsubishivel (=szakos kisbusz), hogy igazán érdekes és értékes természeti kincsekre leljen. Mindössze egy emeletet kellett fellépcsőznünk a teremtől, hogy elérjük az egyetemi Természetrajzi Múzeum és Ásványtár bejáratát.  Az Ásványtár néhány nappal látogatásunk elött lett felszerelve új lámpákkal, így minden ásványt a legtökéletesebb megvilágításban vizsgálhattunk meg. A kiállítás többi eszköze azonban rendkívül strapabíró, ugyanis a tárlat bútorzata 1886-ban készült és eredeti helye az akkori Astorián létrehozott Természetrajzi Múzeum volt. Az 1945-ös ostrom során a gyűjtemény egy része elégett, de a megmentett darabokat ide a Lágymányosi Campusra telepítették át. A múzeum múltjának megismerését követően mindenki választott egy számára szimpatikus ásványt. Ehhez a feladathoz egy UV lámpát is kaptunk segítségül, hogy felfedezhessük a fluoreszkáló, illetve foszforeszkáló darabokat is. Apró eltérés van